Olasz partok mentén

Az olasz tengerparton az egyik legszebb hely az Argentario félsziget. Ez az elbűvölő vidék vonzó látványt nyújt a látogatóknak a luxus jachtkikötőjével, a hegyoldalba épített színes házaival és hangulatos éttermeivel. Egyesek szerint jobb, mint a Portofino, hiszen hitelesebben olasz!

Argentario azonban nem csak a főszezonban kínál kellemes kikapcsolódást az idelátogatóknak. Az út egészen felkanyarodik az Argentario hegyfokra. Monte Argentario, mintegy 13 ezer embernek ad otthont. A félsziget két fontos várossal rendelkezik, az északnyugati részén Porto Santo Stefano, a keleti parton Porto Ercole található. Az egyik legfontosabb település a félszigeten Porto Santo Stefano halászfalu, ami körülbelül kétórányira fekszik Rómától. A kora esti órákban nagyszerű látványt nyújt, amint a kikötőbe érkező halászhajók fölött sirályok röpködnek. A zsákmányt a mólón álló éttermek tulajdonosai vásárolják meg. 
Porto Ercole egyik kiugró hegyfokáról ellátni a Tirrén-tengerre, és a toszkán szigetek két legdélebbi szigetére, a Giglio- valamint a Giannutri szigetre.

 

 

 

 

Giannutri csak egy kis sziget, ami a toszkán szigetcsoporthoz tartozik, és 23 kilométerre található innen Argentario. A szigetnek már csak 20 lakosa van. A félhold alakú, mintegy 260 hektár területű Giannutri, mindössze 3 km széles, és alig több mint 500 méter hosszú. Jelenelg a Giglio szigeti önkormányzathoz tartozik. Három hegy is található a kis szigeten, a Capel Poggio Rosso 88, a Monte Mario Monte Mario 79, és a Mount Adams 43 méter magas.

A part erősen tagolt és sziklás. Összesen két stranddal rendelkezik, az északkeleti Cala Spalmatoioval és az északnyugati Cala Maestrával. Különösen érdekesek a barlangok a nyílt part mentén, a leghíresebb közölük a Cala Grottoni.
Az éghajlata kellemes, enyhe a tél, ezért számos trópusi növény is meghonosodott itt. Számos ritka halfaj és tengeri élőlénynek ad otthon ez a terület. Kagylók, csodás tengeri csillagok, tűhalfélék, tengeri rózsák és korallok kápráztatják el a búvárokat. A szárazföldet teknősök, gekkók, héják és a varjak birtokolják.

 

A szigetnek soha nem volt önálló története. A sziget első lakói a rómaiak voltak. A római korban, a Giannutri sziget az Enobarbi kereskedő család tulajdonába tartozott, akik egy csodálatos villát építettek, amelynek maradványai még ma is láthatók, és az egyik fő attrakciónak számítanak a szigeten. A tizenharmadik században Aldobrandeschi a család birtokához tartozott, később, pedig az Orsini család szerezte meg, majd a tizenötödik században az állami helyőrségek a része lett. Az 1700-as évek elején a spanyol kalózok fészkévé vált a sziget, majd a franciák, és 1730-tól a németek az illetékesek. 1860-ban Az Olasz Királysághoz csatolták a szigetet. Csak a közelmúltban hoztak létre Nemzeti Parkot.
Giannutri sziget ma is Nemzeti Park, és ennek megfelelően szabályozzák és védik a hatóságok. Három speciális védőzónát alakítottak ki, amelyekben többek között korlátozzák a halászatot, a hajózást és a búvárkodást is.