Róma alapításának története, kicsit másként

Idén ünnepelték Róma 2775. születésnapját. A legenda szerint Rhea Silvia hercegnő és Mars, a háború istenének ikerfiai, Romolus és Remus, alapította a várost. Plutarkhosz és Livius szerint Romulus volt Róma első királya. Egy másik legenda szerint viszont Aeneas, a görög és a római mitológia egyik alakja, Aphrodité és Ankhiszész fia volt az alapító. A rómaiak azonban Romolus és Rémus történetét fogadták el. A nőstényfarkas szobra pedig Róma jelképévé vált.

A monda szerint Trója pusztulása után a város lakói hajóval menekültek el, majd Itáliába érkeztek, és a Tiberis folyó partján telepedtek le. Egyszer egy gonosz nagyúr, aki meg akarta szerezni a hatalmat, Numitor királyt elűzte, unokáit pedig meg akarta öletni, nehogy később visszaköveteljék a trónt. Megparancsolta egy szolgának, hogy dobja az ikerpárt, Romulust és Remust a Tiberis vizébe. A szolga azonban a két csecsemőt egy teknőbe helyezte, majd vízre tette, akik így csodával határos módon életben maradtak. A megáradt folyó partra sodorta a teknőt, és az istenek egy anyafarkast küldtek a gyermekek megmentésére. A farkas szoptatta és védelmezte a gyermekeket, majd egy pásztorhoz kerültek, aki felnevelte őket. Felnőttkorukban megölték a trónbitorló királyt, nagyapjukat pedig visszaültették a trónra. Az ifiak várost akartak alapítani. A két fiú egyidős volt, ezért úgy döntöttek, hogy akinek több madár jelenik meg az égbolton az alapíthat várost. A szerencse Romolusnak kedvezett, és így saját magáról, Rómának nevezte el a települést.

Dr. Áldor Viktor 1922-ben publikálta, "A prostitúció" című könyvét, amelyben a nőstényfarkas történetet erősíti meg, de más tartalommal. A magyarázat kevésbé fennkölt. Kutatásai szerint az iker fiúkat valóban "nőstényfarkas nevelte fel". Áldor azt írta, hogy az ikreket tápláló farkas legendája onnan ered, hogy az antik világban nőstényfarkasnak nevezték az elhagyott helyeken kószáló kurtizánokat. Romulusnak és Rémusnak ugyanis egy Acca Laurentia nevű csavargó prostituált volt az édesanyja, aki oly sok pénzt keresett kétes hivatásával, hogy megvehette a "Hét Domb" között elterülő réteket, ahol a fiai később megalapították Róma városát.

Acca Laurentia híres kéjnő volt. A történelem folyamán a tiszteletére rendszeresen ünnepségeket rendeztek, amit luperáliának neveztek. A lupa szó latinul nőstényfarkast és prostituáltat is jelentett. A lupercália ünnepe pedig a prostitúció ünnepévé avatódott. Ez volna tehát Romolus és Rémus története egy másik aspektusból vizsgálva.

Érdekesség, hogy más prostituáltat is ünnepeltek vallásos tisztelettel a furcsa erkölcsű Itáliában. Flora kéjnő például, Ancus Martius uralkodása idején élt. Házasságai és foglalkozása révén ugyancsak hatalmas vagyonra tett szert. Végrendeletében mindenét Róma városára hagyományozott, a szenátus pedig ezt el is fogadta. Dr. Áldor Viktor alkotásában arról számolt be, hogy a későbbi évszázadokban már istennőként ünnepelték florát, és a foleráliáknak nevezett ünnepségeket midig tavasszal tartották.

 

Róma az örök város tele sok-sok érdekességgel és csodával: