Erdőmese az Álomgyárból!

Megjelent Majsányi Kati új könyve, az Erdőmese. Tavaly még a Lina című önéletrajzi regényének örülhettünk, ami nagy tetszést aratott. A könyvbemutatót, az írónő lakóhelyén, a hangulatos Szécsény városkában tartotta az Álomgyár Kiadó.

A napsütéses délutánon sétálva mentünk a találkozóra. Útközben az írónő férje, a 85 esztendős szálfatermetű Majsányi László arról mesélt, hogy Kati sok éjszakán át dolgozott lelkesen a gyönyörű nyelvezetű könyvön. Egy bevásárlóközpont tágas udvaránál megálltunk, ahol a hatalmas hársfa vonzotta magára a tekintetünket. Ezt a pompás fát az enyészettől sikerült megmentenie Lászlónak, hiszen az építkezéskor ki akarták vágni. Kitartó igyekezetének köszönhető, hogy a hárs fenséges koronája ma is megállásra készteti az embert, és elgyönyörködhetünk látványában. Hálás ez a fa, hiszen virágzáskor az illatát egészen a lakásukig viszi a szél. Kiderült, hogy a hársfa történelmi jelentőségű, hiszen még 1938-ban ültették, a Felvidék visszacsatolása idején.

Ezalatt a főtéren lévő könyvtár épületében, nem messze a Lipthay bárók egykori kastélyától már gyülekeztek az érdeklődők. Katit sokan ismerik Szécsényben, hiszen évtizedekig a helyi gimnáziumban tanított, amelynek igazgatóhelyettese is volt. Az ugyancsak pedagógus férje pedig a közeli pétervásári Mezőgazdasági Szakiskola nyugalmazott igazgatója, aki természetet imádó vadászként is nevet szerzett a városkában. 

Kati munkássága példát mutat mindazoknak, akik kétkednek vagy tétováznak, hogy érdemes-e még belekezdeni valamibe, ha már túljutottunk ifjú éveinken. Arra példa az írónő élete és alkotói munkája, hogy az álmainkat soha nem késő megvalósítani. Majsányi Kati aktivitása szinte határtalan, hiszen a mi kis közösségünknek is tagja. Áldozatos munkájával, olvasószerkesztőként évek óta segíti a Cadiz Média című online újságunk havi megjelentetését. Ezért is örültünk olyan nagyon legújabb alkotói sikerének.

A dedikáláskor elégedetten konstatáltuk, hogy a technika túlburjánzása nem oltotta ki az emberekben a könyvek iránti vonzalmat. A lelkes érdeklődők szeretettel vették körül Katit, hogy néhány kedves sort írjon legfrissebb művének első oldalára.

Ezután a barátságos, meghitt kis közösség tagjai lassan szétszéledtek, kezükben a keményfedelű, még kicsit nyomdaillatú, terebélyes könyvvel. Alkonyodott, amikor kiléptünk a virágoktól roskadozó térre, amit díszletként körülöleltek a történelmi múlt csodálatos épületei. Emlékezetes író-olvasó találkozónak lehettünk tanúi.